6.fejezet - Fontos személy

 *Carly Szemszöge*
 Egy hét. Ennyi telt el a prezentációm óta. Senkihez nem szóltam, feketében jártam nap mint nap. És új "szenvedélyt" találtam. A cigit.
  Reggel a táskámba dobtam egy dobozzal és egy öngyújtót és indultam is az iskolába. A fülhallgatómból erőteljes zenék szóltak, a számban a cigi füstölgött, miközben egyszer-egyszer beleszívtam. A cigi papírja egyenlő lett velem. Folyton fogyadozó. Persze én nem fogytam egy dekát sem, de a belső világom annál inkább. Calumék hajtottak el mellettem. Michael a lehúzott ablakon kihajolt, mint minden áldott reggel. Meredten bámultam előre, a lábaimat pedig ösztönösen rakosgattam egymás után.
  A tesicuccomban melegítettem, hiszen elkezdődött az év első szezonja. Nem, nem foci, vagy bármi más sportág. Egyszerűen csak... futás. Mindenki más különféle menő sportágakban szerepel, én pedig csak futok. Egy részt azért, mert ha csapatban kellene lennem, megőrülnék, hiszen sosem bírtam a csapatmunkát. Sem azt, ha főnökösködnek! Mégis miért kellene valaki alá állnom, aki semmivel sem különb nálam? A másik ok pedig a stressz levezetése. Bár itt is egy "csapatként" szerepelünk, nem függünk a másiktól, semmi közünk nincs a másikhoz, azon kívül, hogy egy iskolából jöttünk.
   Mackenzie szúrósan méregetett. Amint beléptem a futókhoz, szerinte elhappoltam mindent előle a képességeimmel. Mert jó vagyok abban amit csinálok. Ugyanolyan pillantással néztem felé.
- Vigyázz! - kiabálta Mr.Fich. - Kész? Rajt! - elrugaszkodtam és nekiiramodtam. Mackenzie büszkén tört előre, míg én tartogattam az erőmet. A világ lassan homályossá vált körülöttem, a látóköröm leszűkült. A lábaim vittek előre, minnél gyorsabban. Úgy éreztem, mintha szállnék a széllel. Akár egy falevél, aki ide-oda repked. A gondjaim megszűntek, nem agyaltam Luke-on, Ashtonon, vagy bármi máson. Átléptem a célvonalat és alig bírtam megállni. A látásom kitisztult, az emberek visszatértek körém. Mackenzie utánam ért be, egy nagyobb hosszal. Csalódott és dühös volt rám. A szeme villódzott, szinte szikrákat lövellt. Mr.Fich tapsolva indult meg felém.
- Tökéletes mint mindig! - állt meg előttem. - Sokra vihetnéd.
- Futással? Ugyan kérem! - ráztam meg a fejemet és lesétáltam a pályáról.
   Egy padnál ültem felhúzott térdekkel, kapucnival a fejemen. A gyújtómmal játszottam. Meg akartam tanulni a trükköt, hogy nem éget meg a lángja, de persze a tenyerem bánta. Apró hólyagok és első fokú égési sebek tömkelege díszítette a jobb tenyeremet. Fájni fájt, de volt ennél nagyobb gondom és fájdalmam. Akik ismernek, azok tudják, hogy bármennyire is úgy teszek, mintha nem érdekelne, közben minden percben, minden órában arra gondolok, hogy én basztam-e el?  Valaki kikapta a kezemből és elhajította. Nem törődtem vele, csak néztem előre akár az élőholtak.
- Ez nem mehet így tovább! - húzta ki a fülemből a fülhallgatót. A falaim leomlottak amint elhalt a zene, de próbáltam ugyanúgy viselkedni. Calum lehúzta a fejemről a kapucnit. Elővettem egy másik gyújtót és egy újabb szálat. - Ha még egyet elszívsz, az iskola lánymosdójának wc keféjével nyúlok le a torkodon, és sikálom makulátlanra a tüdődet! - fenyegetőzött. Nem törődtem vele, de azért eltettem a dobozt és a gyújtót. Körülnéztem. Luke egy félreeső helyen ült, egymagában. Ashton ugyanígy csak a másik irányba. Ashton a térdeire támasztotta kezét és felállt. Felém indult, még Luke ugyanígy tett, csak felé indult. Én is felálltam, de egyenesen az iskola épületéhez vettem az irányt. Summer állt elém, mire kikerültem, de megfogta a karom és visszahúzott.
- É-én, sajnálom. - kirántottam a kezemet.
- Sajnálod? Csak ennyit tudsz mondani? - kínomban felnevettem. - Tönkre tetted az életemet! Az enyémet, nem a sajátodat! Tudod milyen érzés avval a kínnal és gondolattal ébredni, hogy még egy napot kell úgy eltöltened, hogy a bűntudat felemészt?! Egyáltalán tudod mi az?! Mikor legszívesebben megfojtanád magad a saját kezeiddel csak ne kelljen többé érezned?! Persze, hogy nem! Csak hagyj békén a bűntudatommal együtt és húzz a francba!!
- Cars, kérlek hallgass meg! - könyörgött.
- Csak a barátaim hívhatnak így. Szóval senki - fordultam el.
- Mi a barátaid vagyunk! - kapcsolódott be Calum. Megráztam a fejemet és visszafordultam.
- Nincs szükségem barátokra.
- Támogatásra mindenkinek szüksége van! - szólalt fel Michael is.
- Ez nem támogatás! Minden csak az nem.
- Figyelj - lépett felém Ashton.
- Neked végképp csendben kellene maradnod, Ashton! - kifújta a levegőt és a hajába túrt.
- Nem! - tiltakozott. - Addig nem, amíg meg nem hallgatsz!
- Akkor sokáig kell majd beszélned - fordultam el.
- Az sem érdekel! Ez nem te vagy Carly!
- Honnan is tudnád ki vagyok én, Ashton?! Egy hetet töltöttünk együtt, az pedig semmi sem!
- De romantikus... - morogta cinikusan Luke. Egy hete szavát sem hallottam, még órákon sem. Ha felszólították nem válaszolt, csak firkálgatott és úgy tett, mintha meg sem hallaná. Volt vele valami.. Az iskolában az a hír járt, hogy Luke azért szakított Lanával, mert felcsinálta a csajt.
- Talán Ő nem ismer annyira, de én igen. És igaza van! - védte Summer Ashtont, én pedig faképnél hagytam őket és bementem. A szekrényemnek dőltem és becsuktam a szememet. Valaki megragadta a karomat. Már kezdtem volna kiabálni, mert azt hittem Summer az, de Meghan állt ott.
- Carly! Ezt látnod kell! - az ebédlő felé húzott. Tömeg állt körül egy asztalt. Meghan egyenesen a tömeg közepébe vetette magát velem együtt, de én ott is maradtam, nem mentem előrébb. Meghan elengedte a kezemet és arrébb sétált. Luke körülnézett, majd felállt az asztalra, ennek következtében egy kicsit megremegett szegény bútor. Nem szólt egy szót sem, csak állt és nézegetett körbe. Ket kar telepedett a vállamra. Megismertem a kezek tulajdonosát. Michael... Luke ránézett és bólintott. Leraztam a kezeit magamról. - Szóval... Uhmm... Oké. Van itt egy személy.. Pontosabban egy lány. - a hajába túrt és nagy levegőt vett. - És, ez a lány nagyon fontos számomra, de az utóbbi időben elhanyagoltam. Nagyon. Pedig nála jobb legjobb lány barátot kívánni sem tudnék és keresve sem találnék. Pont róla feledkeztem meg, pedig lassan tíz hosszú éve ismerem. Ő volt az egyetlen aki ennyi időn keresztül mellettem volt, bárki is voltam. Tudom, hogy ennyi közel sem elég ahhoz, hogy megbocsájtson, de remélem, hogy kezdtenek ennyi elég lesz. - Luke várakozóan tekintett rám. - Tudom, hogy egy sajnálom és egy iszonyúan nyálas szöveg nálad semmit sem jelent, de nem tudom mit tehetnék még, Carly - az eszem és a szívem hirtelen csatázni kezdett. A szívem megtelt különféle érzelmekkel. Leugrott az asztalról és egyenesen felém indult. Michael nem engedett elmenni, csak akkor engedett el és állt tovább, amikor már csak pár lépésre volt tőlem. - Nem tudom mit mondhatnék még, hogy ne haragudj rám.
- Azt, hogy nem próbálkozol még egyszer összehozni valami ilyet. - mosolyodtam el, majd átöleltem. Egy megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőle és magához szorított. - Utálom, hogy nem tudok haragudni rád - morogtam.
- Túl szeretni való vagyok!
- Hiányoztál, Luke - motyogtam a vállába.
- Te is nekem - adott egy puszit az arcomra. A tömeg még nézett minket, majd szétszéledtek, de mi ugyanúgy öleltük egymást. Luke feljebb emelte a fejét. - Ohh, és... ne haragudj a srácokra, és Summerre. Neked akartak jót - kicsit elfordítottam a fejemet, és a szemem sarkából láttam, hogy mind a négyen ott állnak az ajtóban.
- Ne kérj lehetetlent - mondtam végszóra. A csengő szólt, én pedig a vállamra emeltem a táskát. - Majd jössz - biccentettem, mire csalódottan bólintott. Utat törtem magamnak Calumék között és elsiettem.
  *Luke Szemszöge*
- Sajnálom srácok - álltam melléjük. - Én megpróbáltam. De idővel megbékél. Mindig ezt csinálja, de sosem tud haragot tartani.
- Veled szemben - jegyezte meg Summer.
- Féltékeny - vetettem oda és elindultam matekra Carly után. Summer is elindult utánam. Lehupptantam Carly mellé, bár ezt a helyet Summer már rég kinézte magának.
  *Carly Szemszöge*
Képes lettem volna elaludni Luke-on. A barátságunknak eme oldalát csodáltam. Képesek voltunk eltekinteni a veszekedések felett, és úgy tettünk, mintha ezek meg sem történtek volna. Képesek voltunk úgy folytatni, mintha a veszekedés előtt lennénk, és onnan, ahol befejeztük.
   Lukenak megbeszélése volt, így a negyedik szünetben egyedül ácsorogtam a szekrénynél. Megígértem neki, hogy megvárom. Ashtonra figyeltem fel a folyosón. Határozott és kimért léptekkel célzott meg engem. Kihúztam magamat határozottságomat megvillantva. Egy pillanatra megtorpant, majd ismét elindult felém.
- Ne is próbálkozz! - emeltem magam elé a kezem. Megragadta a csuklómat, majd a testemhez szorította és megcsókolt.