4.fejezet - Ölelés

  Anya meglepetten nézett rám amikor berontottam a házba.
- Hát te? - pislogott szaporán.
- Csak... semmi! - vetettem oda miközben a lépcsőn rohantam felfelé, becsuktam az ajtót és leültem a laptopom elé.
   Végül elvetettem a mélypont öteletét. Tudtam volna mit  írni, de nem akartam személyeskedni, így új címet kerestem.
   Amilyen gyorsan jött az ihlet olyan gyorsan is ment tova. Ültem a laptop fölött. Csak a cím díszelgett cirádás betűkkel: A senkitől a valakiig. Tudtam, hogy ez Luke-nál kiveri majd a biztosítékot, de neki is kijárt már ebből.
   Még órákig ültem a laptop felett, és dolgoztam. Talán tizenegykor fejeztem be a prezetációt. A bal oldalamra néztem. Az egész vacsorához hozzá sem nyúltam.
- Mivel nem jöttél le - tette le Alex az asztalra a vacsorámat.
- Köszi - pillantottam felé egy pillanatra. A szöveg kidolgozása volt a legnehezebb.
- A média órára? - kérdezte, majd leguggolt a szék mellé. - Mi a témád? - érdeklődött.
- A senkitől a valakiig... - egy másodpercre az égnek emeltem a tekintetemet. - Még sok munkám van vele, szóval... Nem akarlak elküldeni, de hagynál dolgozni? - próbáltam tapintatos lenni vele.
- Persze - bólintott, majd egy mosollyal távozott.
Ettem belőle pár falatot, majd elmentem zuhanyozni és már ágyban is voltam. Bár tudtam volna aludni. Féltem... Féltem mi lesz holnap az ebédszünetben, amikor is a 15 főből kiválaszt hármat a tanár, majd ez a három személy bemutatja az egész iskola előtt. Egy órán keresztül vergődtem, majd ezt megunva lementem a konyhába egy pohár vízért.
- Nem tudsz aludni? - kérdezte anya. Megráztam a fejemet. - Tudod, te és Luke régóta barátok vagytok. Mindketten változtok, és változtatok. Régen minden időtöket együtt töltöttétek, de ma már gimnazisták vagytok. A tanulás mellett nehéz időt keríteni egymásra.
- Süket duma - öntöttem ki a maradék vizemet. - És egyébként sem érdekel - a poharamat a mosogatóba tettem, majd elindultam felfelé.
- Carly - szólt utánam anya, mire megfordultam. - Az bocsájt meg előbb, akiben nagyobb a szeretet. Ne feledd!
- Akkor bennem egyáltalán nincs szeretet... - morogtam, majd tovább mentem. Becsuktam a szobám ajtaját, majd ledőltem az ágyra. - Ahjj... - nyögtem. Miért forog mindig minden körülötte? Miért hiszi mindig mindenki azt, hogy Ő a bajom?! 
   Reggel még indulás előtt betettem a laptopomat a táskámba, és a kinyomtatott anyagot is eltettem. Mivel korábban mentem be, így Ashtonék nélkül kellett megtennem az utat. Bár az iskola fele már bent volt, Summeren kívül senki sem volt ott, akivel beszélhettem volna.
- Carly! Blackwell! - kiabált utánam Steve. Steve a média csoport elnöke, a tanárok kedvence. Minden tanár szerint Ő a legjobb, a legtökéletesebb. Minden versenyre benevez, ami a tanulmányokhoz köthethő, már nem mintha féltékeny lennék. Nem érdekel ez a poszt...
- Igen? - fordultam meg.
- Mr. Dannis összehívta a média csoportot, már csak te hiányzol! - karon ragadott, majd elkezdett befelé húzni. A sötét Nissan akkor ért a parkolóba. Köszönésképp intettem Michaeléknek, akik meglepődve, de visszaintettek. A terem előtt elengedett, majd bekopogott, és benyitott. - Meghoztam! - jelentette, majd besétált. Leültem a szokásos helyemre, leghátulra.
- Carly, ideadnád a munkádat? Meg szeretném nézni - bólintottam, majd elővettem a laptopot és a kinyomtatott szöveget is. - Mi a témád?
- A senkitől a valakiig - letettem az asztalára a dolgaimat.
- Érdekes. Remélem ugyanannyira érdekfeszítő, mint a címe! - mosolygott rám, én pedig szó nélkül visszasétáltam a helyemre. - Köszönöm, gyerekek, mehettek! - ez most komoly, két perc?! Két hülye percért kellett bejönnöm? Dühömben a vállamra kaptam a táskámat, és én voltam az első, aki kiért a teremből.
- Az Isten szól hozzád! - lökte el magát Ashton a faltól.
- Csak szeretnéd! - nevettem, majd a vállammal meglöktem egy kicsit.
- Nem csak szeretném, az is vagyok! - mondta, majd megfogta a pólója alját és felemelte, a fejére tette, a kezeit pedig széttárta. A lányok sikítozni kezdtek.
- Te jó ég! - nevettem. - Húzd le a pólódat!
- Csak szeretnéd! - vágott vissza. Odaléptem hozzá, megfogtam a pólóját, és lehúztam. Érdekesen nézhettünk ki, mert ahogy leért a póló úgy tűnt, mintha átöleltem volna. - Na ki az Isten? - nevetett. A kínos érzésem elmúlt. Hangzavar kerekedett mögöttünk. Megfordultam, még mindig ugyanabban a pózban. A kosárcsapat... Luke meredten nézett ránk. Nem zavartattam magamat, lassan engedtem el Ashtont. Luke tovább engedte a többieket, mondani akart valamit. Kinyitotta a száját, de becsukta, és tovább ment. - Ez... gáz volt.
- Nem érdekel, mit gondol! Tőlem fel is fordulhat.. - forgattam meg a szememet. A lányok még mindig félig sokkban voltak. Ashton kinevette a dühömet, mint minden mást is.
- Ne légy méregzsák! Csak próbálj meg úgy tenni, mintha...
- Carly! - hallottam meg Mr.Dannis hangját. Megfordultunk. - Carly! Nagyon tetszett a beadandód! - hogy a fenébe olvas ilyen gyorsan?! - Az egyik legkiemelkedőbb munkád az eddigi évek során! Remélem, örülsz, mert a prezentációd bekerült a három legjobb beadandói közé, szóval készülj az ebédszünetre! - ledermedtem.
- K-köszönöm - nyögtem ki. Mr. Dannis elment én pedig még mindig lesokkolódva álltam.
- Miről írtál?
- Lukeról - pislogtam szaporán. - Én azt fel nem olvasom! Nem! - nekiindultam Mr.Dannis után, de Ashton karon ragadott és visszahúzott.
- Ne! Ha ilyen jól megírtad megérdemled a figyelmet! Luke pedig a bűntudatot - mutatta be egy másik szemszögből a dolgokat.
- Nem vagyok biztos benne, hogy kibírom - ráztam a fejemet.
- Az mindegy. Ő tudni fogja, hogy neki szántad? - bólintottam. - Ne aggódj!
- Könnyű azt mondani! - morogtam, majd elindultam.
- Ne utálj, ha nem muszáj! - kiabált utánam Ash nevetve, mire megfordultam és bemutattam neki.
   Lehuppantam Summer mellé, és mereven néztem magam elé. Hosszú percek után szólaltam csak meg.
- Mr. Dannis beválasztotta a prezentációm - mondtam önkívületi állapotban.
- Ez tök jó! - lökött meg örömködve, de én még akkor sem mozdultam. - Vagy nem? Határozottan nem. Miért?
- Lukeról írtam. Arról, hogy az embereket mennyire megváltoztatja a hírnév, és, hogy faragatlan tuskók lesznek. Pöcsfejek, akiket nem érdekel más csak az, hogy egyre híresebbek legyenek.. - Summer elhúzta a száját.
- Ez végülis... nem annyira rossz. Talán magába néz egy kicsit - nézett rám.
- Mindenki jó dolognak állítja be, de ez nem így van! A barátodról ilyeneket írni nem fair! - csattantam fel.
- Már rég nem a barátod, Carly. Ezek után még a barátodnak mondanád? Nem bocsájthatsz meg neki újból és újból - rázta meg a fejét, majd hátradőlt.
- Megöleltem Ashtont - Summer egyből előre dőlt és kitágult szemekkel nézett rám. - Vagyis nem úgy! Hülyéskedtünk, erre felhúzta a pólóját a lányoknak, azok sikítottak, én lehúztam a pólóját, és olyan volt mintha megöleltem volna, és akkor jött Luke, és mondani akart valamit, de tovább ment - hadartam egy szuszra.
- Te aztán felpörögtél! - nevetett. - Ez végülis olyan, min amikor Luke és te ölelkeztetek. Mint a barátok. Ebben semmi rossz nincs, hiszen elvégre barátok vagytok - realista. Talán ez a legmegfelelőbb szó Summer gondolkodására.
- De ez annyira kínos volt! - rejtettem tenyereimbe az arcomat. - Nagyon - dünnyögtem. Summer nem szólt, én pedig elővettem a vizemet, és nagyokat kortyoltam belőle.
- Pedig... édes pár lennétek - szólalt meg, mire - mint a focipályán a locsolók - az összes vizet ami a számban volt kiköptem. Köhögtem párat.
- Remélem ezt viccnek szántad - néztem rá szúrósan.
- Nem, ez halál komoly volt. Tök menő lehetnél, ha egy végzőssel járnál! Én lépnék a helyedben - állt fel, majd vállára vette a táskáját. - És egyébként... Ashton jól néz ki - kacsintott, majd elindult.
- Akkor járj vele te! - kiáltottam utána, de nem törődött vele, mások annál inkább.
- Nem tudod hol van Ashton? - kérdezte Calum, miközben Michael és Ő leültek mellém.
- Nem. Tudnom kéne? - vontam fel a szemöldökömet, és a táskámba dugtam a füzetemet.
- Te ölelkeztél vele a folyosón - emelte fel védekezőn kezeit Cal.
- Calum! - rivalltam rá. - Egyébként is, csak lehúztam a pólóját.
- A suliban nem ezt mondják - nevetett Michael.
- Teszek rá mit mondanak a többiek. Ashton ugyanannyira a barátom mint Summer, vagy ti. Régen Luke és én is ölelkeztünk, mégsem voltunk együtt.

Sziasztook!^^

Először is: BOLDOG SZÜLINAPOT LUKE! <3  És remélem tetszett ez a rész is! Köszönöm a 11 feliratkozót erre az 5 fejezetre, és a 700+ oldalmegjelenítést! Fantasztikusak vagytok, srácok! <3 
P.S.: Iratkozzatok fel és kommenteljetek!
P.P.S: Kép nincs, válság van! :'D
                                                                                                              Love y'all, Elizabeth M. Stowe