3. fejezet - Nehéz nőcske...

Azon kívül, hogy ültem a pálya szélén és figyeltem ahogy Alexék játszanak, mást nem csináltam. A lelki erőtlenségem a fizikaira is kihatott.

- Nem ér annyit, hogy ennyire elkenődj miatta - foglalt helyet mellettem Calum.

- Hiszen ő a legjobb barátom volt... Nehéz elfelejteni tíz évet! - felálltam. - És bocs, hogy nem vagyok annyira érzéketlen, hogy leszarjam! - óriási léptekkel indultam meg az út felé.

   Örültem, hogy nem jött utánam senki. Egyedül akartam lenni, annyira, mint még soha. Mikor még a lázadó kamasz koromat éltem, imádtam egyedül lenni. Elhúzódni az iskola egy csendes zugába, és zenét hallgatni. Most is ez volt minden vágyam. Éreztem, ahogy a lázadó tini énem visszatér belém. Rombolni, törni-zúzni akartam, mindenki képébe vágni mennyire is utálom őket. Vajon tényleg ez lennék, vagy ez a második fázis, az egész napos sírás után? Ahogy a ház elé értem, még bekukucskáltam a ház mellé. A fotók még mindig ott hevertek, én pedig odamentem és erőteljesen tapostam végig a maradványokat, majd mintha semmi sem történt volna bementem a házba, és bezárkóztam. A telefonomat csatlakoztattam az egyik hangfalhoz, majd a lehető legkeményebb rock számaimat betéve hangosra vettem.

   Az éjjel semmit sem aludtam. És valószínűleg anyáék és a szomszédok sem. Reggel jutott eszembe a média órára elkészítendő prezentáció diavetítéssel meg mindennel. Érdekes téma, ami megfogja az embert... Egy fekete cicanadrágot és egy comközépig érő fekete-piros kockás inget vettem fel, fekete vászoncipővel. Bedobáltam a könyveim a táskámba, elkészültem, majd lementem.

- Jó reggelt! - köszönt Alexander.

- Nagyon jó... - morogtam.

- Bocs, hogy megszólaltam! - csattant fel, majd magamra hagyott. Elvettem egy pirítóst, és a pultnak támaszkodva reggeliztem. Még felsiettem a táskámért és indultam az iskolába. Ismét félúton jöttek Ashtonék.

- Elvigyünk? - kérdezték.

- Kösz, de kihagyom! - dugtam vissza a fülhallgatómat a fülembe. Az autó még mindig mellettem araszolt, én pedig próbáltam megfeledkezni róla, és a prezentációmra gondolni. Lehetetlen! Utálom ezt a hülye feladatot!

   Summer és a srácok is próbáltak megnyugtatni, beszélni hozzám, de az összeset elküldtem a francba. Nem lehetett megmaradni mellettem...

- Ezt be kell fejezned, de gyorsan! - ült le mellém Ashton.

- Mit érdekel az téged? - kérdeztem kirántva a fülemből a fülhallgatót. Felszisszentem.

- Nem akarom végignézni, ahogy tönkre teszed magad. És mert, a barátod vagyok, és a barátoknak az a dolguk, hogy kihúzzák a másikat a mélypontból.

- Három napja, ha rendszeresen beszélünk! - forgattam meg a szememet.

- Próbálkozhatsz, de nehéz elküldeni engem. Mindig visszamegyek, ne feledd! - állt fel és elindult. Pár lépés után felém fordult. - Fel a fejjel! Lesz ez még így se! - mosolygott. Próbált viccelődni. Valaki ismét leült mellém. Oda sem fordultam, már a parfümjének az illatáról tudtam, hogy Luke ül mellettem. Ashton visszanézett, majd biccentett, hogy hagyjam ott. Nélküle is tudom kezelni!

- Szia! - köszönt, mire visszadugtam a fülhallgatót, majd felálltam és elsétáltam. Ashton messziről még rám mosolygott, majd eltűnt a tömegben.

   A nagyszünetben az udvarra indultam Summerrel az oldalamon. Leültem a szokásos helyünkre, ami egy régi, kicsit korhadt pad volt egy fa mellett. Mindenféléről beszélgettünk, bár jobb lett volna, ha Sum nem hozza fel annyit ezt a Luke-témát... Kinyújtóztam és felálltam.

- Elmegyek a büfébe - elindultam és nagy léptekkel szeltem át az udvart, majd az ajtóba érkezve nekiütköztem valakinek.

- Én sajnálom, hogy tegnap...

- Húzz előlem! - rá sem néztem, csak bámultam előre kifejezéstelen arccal.

- Carly...

- Húzz előlem, most! - egyre idegesebb lettem, és csak egy pillanat választott el attől, hogy képentöröljem, amikor két kéz a vállamnál fogva elvasutazott velem.

- Majd bemegyünk elöl - mondta Calum, majd elengedett. - Megütötted volna?

- Meg én! - vágtam rá. - Ha öt másodperccel később érkezel már rég felpofoztam volna... - mondtam halkan.

- Szerencsénk van! - biccentett. - Vagy mégsem... - odanéztem ahová Ő is. Ashton és Luke beszélgettek. Luke gesztikulált, mint az idióták, Ashton pedig hitetlenkedve rázta meg a fejét. Luke vállára csapott - barátian - , majd indult volna, de Luke hangja az egész büfében visszhangzott.

- Miért próbáljátok ellenem fordítani?! - valami nagyot csattant. - Elhúzni tőlem?! - Ashton kinevette őt.

- Mi? - jót mulatott Luke hülyeségén. - Ezt csak magadnak köszönheted! - lépett hozzá közelebb minden szóval. - Ne próbálj ránk kenni mindent, ez a te sarad! - Calumra néztem, Ő pedig vette az adást.

- Megyek, ne aggódj! - eresztett felém egy kedves mosolyt, majd megindult feléjük. Megállt majdnem kettejük között, így olyan alakzatban álltak mint egy háromszög. Calum magyarázott valamit, tekintete a két fiú között cikázott, majd felém biccentett. Mindketten rám néztek, majd vissza Calumra. Luke valamin nagyon kiakadt, széttárta karjait, majd otthagyta őket, és elindult felém. Calumra néztem, aki épp visszatartotta Ashtont, majd elvitte onnan. Én is menekültem volna, de ahogy nyitódott volna az ajtó, úgy csukódott is, mivel Luke keze visszanyomta.

- Ne járjuk a felesleges köröket, rohadtul nem érdekel a sajnálatod, a bocsánatkérésed. Mondd mit akarsz, és menj oda ahonnan jöttél! - hadartam el. Luke csapattársai jót szórakoztak rajtunk.

- Nem egy könnyű nőcske, Hemmings! - kacsintott felém James.

- Jobban tennéd, ha befognád a pofádat! - kiabáltam oda. Átbújtam Luke keze alatt, aki próbált utánam kapni, de nem sikerült. - Azt hiszed jobb vagy itt valakinél? Elég rosszul hiszed! Te is csak egy műmacsó vagy, aki teszi az agyát, közben pedig sehol semmi! Kosarazol, és leszel valaki? - megfordultam. - Ez rád is vonatkozik, Hemmings! - visszafordultam James-hez. - Nem! Te senki sem vagy itt! - felállt és elindult felém, de Alex útját állta.

- Megütnél egy lányt? Ne süllyedj idáig, de ha arra vágysz segíthetek! - rám nézett a válla felett. - Még egy szó a húgomhoz, és áshatod a saját sírodat, fogtad?

- Ja... - morogta. Alex megvárta, még odaérek.

- És te is visszavehetnél magadból, Luke! Még én nem veszek vissza belőled! - Luke becsapta maga után az ajtót.

- Egyedül is megoldottam volna - néztem fel rá. Elmosolyodott.

- Képzeletben. Ha nem muszáj ne törődj velük! Csak engedd el a füled mellett! - Ashton felé nézett. - Jössz? Tesink van!

- Aha! - bólintott. Megvártuk, míg odaér. - Nálad tökösebb csajt, még nem láttam! - nevetett. - Lyukas órád van? - bólogattam. - Gyere le velünk tesire! A tanár úgyis csak fociztatni fog! - beleegyeztem, majd Ashton átkarolta a nyakamat és elindultunk.

   És igaza volt. Mr.Fich szétosztotta az osztályt két csoportra, és szívesen fogadott engem is. A többi tizenkettedikes lány csak külső szemlélő volt, és legeltették a szemüket a srácokon. Summer is ott ült a pálya szélén és drukkolt. Az utolsó percben szerzett góllal nyertük meg az osztálymeccset, amit én rúgtam. Ashton a vállára ültetett. Oldalra néztem. Luke az egyik korlátra támasztotta alkarját, és mosolygott. Rám...

- Látod? Mondtam, hogy kisegítelek a mélypontból! - mosolygott rám Ashton is. Elgondolkodtam. Mélypont! Ez az!! Leugrottam Ashton válláról.

- Mélypont! - ismételtem. - Köszönöm! Egy Isten vagy! - elrohantam a pálya szélére, felkaptam a táskámat, majd futni kezdtem haza.

Sziasztok!:)

Végre túlestem azon a ponton, ahol fogalmam sem volt, mit írjak, de átestem a holtponton és most megint itt vagyok! Woohoo! Remélem eddig mindenkinek jól telik a nyara, nekem eddig olyan... nem is tudom. Vannak iszonyatosan jó emlékeim, például a hétvégén találkoztam először az egyik legjobb barátnőmmel, akivel több mint egy éven keresztül csak Skype-on és Facebookon beszéltem. Annyira hihetetlen volt! Mindegy is, remélem tetszett a rész, iratkozzatok fel, kommenteljetek és/vagy tegyétek meg mindkettőt! ;)

P.S.: A múlthéten találtam egy viccet amit nagyon régen Luke mesélt el a fanoknak. Azt hiszem... Bár nem vagyok biztos benne :'D Szóval: - Are you a tower baby? 'Cause Eiffel for you! XDDD Remélem páran azért értik majd! :'D

P.P.S.: I fuckin' love this pic about Luke!*--*

                                                         Love ya'll <3 xx.