8.fejezet - Büntetés

Miután elhúzódtunk elmosolyodtam, és a homlokomat az övének döntöttem.
- Ugye tudod, hogy ha a lányok széttépnek a te hibád lesz? - kérdeztem, mire kuncogott egyet.
- Nem fogom hagyni - Calum kettőnk közé csapódott, én pedig annyira meglepődtem, hogy majdnem leestem a padról, Ashton fogta meg a karomat miközben kinevetett. Calum átkarolta a vállainkat.
- Én nyertem! - kiabált oda Michaelnek, aki bemutatott neki.
- Fogadtatok? - csaptuk egyszerre vállba Calumot, aki felszisszent.
- Hé, én mellettetek fogadtam! - mentegetőzött.
- Csak... vedd súlyba az arcod! Nem kell mindenkinek szétkürtölnöd, akinek tudnia kell tudni fogja.
- Mint például Alex? - vonta fel a szemöldökét egy elégedett vigyor kíséretében.
- Majd én beszélek vele - ajánlkoztam egyből.
- Uhmm... inkább én.
- Mégis csak a húga vagyok - néztem felé. Megforgatta a szemét, majd sóhajtott.
- Oké - győzelemittasan vigyorogtam rá.
- Ha így folytatod elveszted azt a valamit, amiért férfinak neveznek! - csapott Calum Ashton vállára, majd felállt. Ashtonnal összenéztünk, majd felálltunk és Calum után indultunk, "háromszög alakzatban", megtartva egy bizonyos távolságot. Miután beértünk az ebédlőbe Calum megfordult és a közöttünk levő távolságot méregette. Valaki mögénk szökkent, összehúzta a kezeinket, majd Calum mellé ugrott. Michael tündérpálcával és tiarában... Miért büntet az ég ilyen barátokkal?... Michael kidobta a kukába a cuccokat, és kisétáltak az ebédlőből.
- Megszokod - nevetett, majd mi is elindultunk. Kezét lassan csúsztatta feljebb, és összekulcsolta az ujjainkat. Szerencsére a hajam függönyszerűsége miatt nem látta az idióta mosolyt az arcomon.
- Ezt is? - kérdeztem és oldalra biccentettem. Ashton körül nézett, a lányok féltékenyen bámultak. Meg fognak ölni.
- Ezt is. - kuncogott, majd egy kedves puszit nyomott az arcomra, amitől mégjobban lángolni kezdett az arcom. Valaki átkarolta a nyakamat. Felnéztem Lukera. Egyik kezével Lana kezét fogta, a másikkal az én nyakamat karolta.
- Megkeresem Summert - kibújtam Luke karja alól, kicsúsztattam a kezemet Ashtonéból és a másik oldalára álltam.
- Csengetés után megkereslek! - mosolygott rám, mire bólintottam. Pár lépés után megfogta a karomat, visszahúzott, majd egy puszit adott az arcomra. - És ha látnád Calumot, üzenem neki, hogy 2257. Érteni fogja - bólintottam.
- Rendben. - utoljára még egy mosolyt intéztem felé, majd elindultam Calum és Summer keresésére. Vagy négy folyosót körbejártam mire megpillantottam Calumot. - Cal! - rám emelte mogyorószín szemeit. - Ashton üzeni, hogy 2257! - lerázta a srácot akivel beszélt, majd odajött. - Az aulában van.
- Köszi. Megkeresnéd Michaelt?
- Miért, pont...
- Köszi! - és már ott sem volt. Kifújtam a levegőt és körülnéztem.
- Michaelt keresed? - megprödültem. Mögöttem egy magas, fekete hajú srác állt, zöld tekintetét az enyémbe fúrta. Hátra léptem egyet.
- Uhm, igen.
- Tudom hol van, márha érdekel - vonakodva de bólintottam. - Gyere - követni kezdtem. Éreztem, hogy ebből semmi jó nem fog származni. - Kai vagyok, mellesleg. - valahol legbelül sejtettem, hogy Kai nem is oda vis ahová kellene. Elvezetett az iskola lezárt részéhez, majd ki egy régi, rozoga ajtóhoz. A hideg rázott ettől a helytől.
- Szerintem itt biztos nincs. Szóval, hol is van igazából. Márha tudod. - megfordult, és fölém magasodott, ahogy közelebb lépett.
- Talán itt van. Talán nincs. Ez pedig sosem derül ki, ha nem megyünk ki azon a hülye ajtón. Gondolom, nem hagynád cserben Calumot, és Ashtont sem. - vigyorától a hideg futkosott a hátamon, de bólintottam. Kilökte az ajtót, de az égvilágon senki sem volt ott.
- Nincs itt, szóval, én megyek! - megfordultam, és szinte futólépésben indultam vissza. Már majdnem visszaértem a kis elkerített rész végéhez, amikor elkapta a karomat és visszahúzott.
- Nem lehetsz rossz csaj, ha Ashton is rádtette a kezét. A falnak tőlt. Karjaimat a falnak nyomtam, hogy ha kell, elég nagy lendülettel lökhessem el és rohanhassan úgy, ahogy csak tudok. Ha kiabálok senki sem hallja meg, és örömet okozok Kai-nak. Mióta járnak ilyen emberek ebbe az iskolába?! Arca közelített az enyémhez, egy hátborzongató vigyor kíséretében. Miért én, miért? Lehunytam a szemem, és a lehető legjobban préseltem magam a falhoz, hátha eltűnők, de nem. Mar felkészültem a legrosszabbra, amikor egy nyögést hallottam, és az oldalamról hangos trappolásokat. Kinyitottam a szememet. Kai egy pár méterrel arrébb, Michael pedig előttem.
- Gondoltam, hogy megérkeel - bicentett Kai egy vigyorral. - Clifford, a hős! A lányok nagylelkű megmentője!
- Fogd be, Kai! - felém fordult. - Jól vagy? - bólintottam, majd biccentett. - Menjünk - megfogta a kezemet, majd Kai-hoz fordult. - A te érdekedben elkerülném Őt. A te érdekedben - kihangsúlyozta a "te" szót, majd elindultunk. A folyosó eléggé üres volt, csak pár diák lézengett. - Mi a fenét kerestél te ott? Kai egy beteg elméjű ember!
- Calum kerestetett meg téged, kivel mással mint velem! Az aulában vannak, jobb ha mész!
- Azt kétlem. Már vagy tíz perce óra van.
- És te minek vagy itt?
- Pár lány látott Kai kíséretében. Mivel Summer pedig velem kerestetett téged, muszáj volt megkeresnem. Be akarsz menni, vagy maradjunk?
- És mondjam, hogy az iskola leglabilisabb emberével volt találkozóm? Nem, köszi kihagyom- De minek van itt?
- Mint mondtam: Kai beteg ember - beszélgetés közben egy padhoz sétáltunk, és leültünk a támlájára. - Mármint miért nem valami diliházban van, vagy kisegítőben? - vagy bárhol máshol...
- Mivel a tanárok nem tudják bizonyítani, hogy Kai tényleg ilyen ember. Mikor arra kerül a sor, hogy megvizsgálják a lehető leginteligensebb és legnormálisabb ember válik belőle.
- Ez akkor sem... hagyjuk - csend telepedett körénk. - Miért mondtad, hogy az Ő érdekében kerüljön el engem? - előre dőlt, térdein összekulcsolta a kezeit, és egy picit felém fordította a fejét.
- Ezt inkább Ashtonnak kellene elmondania. Ha Kai folytatja, valószínűleg megtudod idő előtt - bólintottam. - De inkább ne kérdezz rá nála. Érzékeny téma - erre is bólintottam.
   Végigbeszélgettük az órát, majd csengetéskor bementünk, és a tanáraink "elkaptak" minket, majd felvittek az igazgatóiba. Bent próbáltok egymást nevettetni, hátha valamelyikünk lesz akkora paraszt, hogy az igazgató arcába röhögjön. Mikey a lehető legtöbb módon takargatta az arcát, majd egyszer csak egy mű ordítós tüsszentést adtam elő, amitől baromi hangosan kezdett nevetni. A nevetésétől én is nevetni kezdtem.
- Ebből elég volt! Mrs.Blackwell, Mr.Clifford örömmel várom önöket egész héten a büntetésben! - visszafogva a nevetésünket bólintottunk, majd kizavart minket az irodából. Tisztességes távolságba értünk és ismét nevetésben törtünk ki. A folyosó két oldalának dőlve lecsúsztunk a falon a nevetéstől. Idővel a srácok megtaláltak minket, a földön fetrengve. Nehezen, de abbahagytuk. Mikey feltápászkodott, majd engem is felhúzott.
- Veletek meg mi történt? - kérdezte Calum, mire Michael és én összenéztünk, majd össszepacsiztunk.
- Egy heti büntetés - mondtuk egyszerre.
- Akartam is kérdezni: hol voltatok az óráról?
- Egymást kerestük, és... Uhmm...
- Elkerültük egymást. Az óra negyedénél talált meg a suli másik végében. És kiültünk beszélgetni. - Ashton mellém állt, majd átkarolta a vállamat.
- Az én barátnőm! - nevetett, majd megpuszilta a fejem búbját. Ahogy sétáltunk Kai önelégült vigyorral méregetett engem, rajtam pedig végigfutott a hideg. Michaelre sandítottam, aki egy pillantással próbálta elvonni a figyelmemet. Eltátogott egy "nyugi"-t. Elfordítottam a fejemet és jobban Ashtonhoz bújtam. Lenézett rám, nem értette mire fel tettem ezt, de nem is érdekelte, csak jobban átkarolt.
   Kai egész nap bámult, én pedig ilyenkor a lehető legkétségbeesettebb tekintetemmel néztem Mikey-ra. Ebből még baj lesz, úgy érzem...